Ami Tüncigörlt foglalkoztatja

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."

Kedves babó neked írom eme verset,
rakok bele szeretetet SOKAT s nem keveset.

Más ajándékot nem adhatok most neked,
csak igaz szavaim és kopott kicsi lelkem.

Igaz szavaim, szeretlek mind legkedvencebb dalaim,
szeretlek mert szerethetlek.

Ez mindig így lessz még tíz vagy húsz év mulva,
nem lessz olyan hogy az érzésem irántad megkopna vagy elmúlna,
csak azt fogom mondani annó megsimertem egy gyönyörű lányt,
kinek neve BABÓ.:)

Kopott kicsi lelkem remélem nálad fényes lessz,
és még ha szomorú is lennél mindig magad mellett érezhetsz.:)

Még egyszer mondom hogy szeretlek BABÓ,
ÍGY KÍVÁN NEKED BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ORI PAPÓó!!:)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOt BABÓ!!!

Az elő szülinapi ajándékom...:) Nekem ennyi is elég...Köszönöm.Szeretlek!

Molnár Ramóna: Barátságunk

Köszönöm, hogy vagy nekem,
Nem tudom, hoogy mi lenne velem,
Ha te nem lennél mindig mellettem,
És nem ölelnél át, ha rossz a kedvem.

Szeretlek, mert nem hazudsz nekem,
És mert ha veled vagyok, minidig jobb a kedvem,
Olyan vagy akár a testvérem,
Odaadnám érted az életem.

Mikor sírni van kedvem,
Te jössz és megnevettetsz,
Mondod a pozitív dolgokat,
Így együtt megoldjuk a gondokat.

Ennek a barátságnak soha nem lesz vége,
A szívembe zártalak egy örök életre,
A halál sem választ el minket,
Esetleg ha elvesztjük az egymásba vetett hitet.

(Paulo Coelho)

Pussz: Tünci

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”

                                                                                                       .....

Találkozni, beszélgetni, megismerni, jóba lenni... És úgy is maradni... Ez a legfontosabb.

Olyan jó érzéssel tölt el, hogy mindig számíthatok valakire, mindig van aki segítsen, akinek én segítsek. Bár mostanság nem voltam a topon, de úgy érzem hogy ebből sikerült már kimásznom... Mert megtudtam beszélni az illetővel/illetőkkel a gondom, bajom. És azóta sokkal jobban érzem magam:) SZERETLEK titeket!!!!!

Hát igen azt hiszem ez lett a legrövidebb bejegyzésem...mert nem jön az ihlet már..:( na majd legközelebb...

Pussz: Tünci

Hiába mondom, hogy jól vagyok, belül meghasad a szívem... Minden olyan rossznak tűnik... Szerelem, család, még talán a suli megy. De nem tudom elhinni, hogy ez történik. Egyszerűen minden rossznak tűnik, de ha belegondolok akkor az én helyzetem még jó. Mi van azokkal akik elveszítették a szerettüket? Vagy akiknek nincs fedél a fejük felett. Ehhez képest én még szerencsésnek mondhatom magamat. De mindazonáltal nagyon rossz érzés látni és érezni azokat a dolgokat amik történnek velem. Olyan érzés, mintha a szívem egy része eltűnne vagy kiszakadna belőlem. Hatalmasat csalódtam a családtagomban. Bár eddig is tudtam róla, de most hogy így láttam, még rosszabb. De inkább nem folytatom, mert ez már személyes.

 Tudom ez most nagyon úgy tűnik mintha depis lennék, de számíthatok a barátaimra akik miatt már jobban érzem magam.. KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK NEKEM!!!

Pussz: Tünci

Volt egy lány... Aki szeretett egy fiút, de nem jött vele össze, mondván, hogy nagy a korkülönbség...De a lány is szerette a fiút és fordítva is és a lány sokszor visszautasította a fiút csak ezzel az okkal.De mi a korkülönbség?? Ha két ember jól érzi magát egymással, vagy már szeretik is egymást, akkor egy olyan kis dolog, mint a korkülönbség, nem zavarhat be... Mert szeretik egymást... Addig minden rendbe volt... De ahogy először csalódott a fiú a lányban, attól kezdve már nem is találkoztak annyit, mint előtte... De aztán megint jött egy olyan rész mikor megint jóba voltak... És a fiú úgy gondolta, hogy még van rá esélye... A lán megint eljátszotta vele, amit a múltkor... És ez sokszor megismétlődött, mígnem a lány próbálta elfelejteni a fiút, egy másik segítségével...Nem ment neki...Később megint neki sírta el a problémáit...De akkor már mindketten érezték, hogy ebből tényleg lehet valami...Egyszer elvoltak bulizni...NA az megváltoztatta az érzéseket.. A lány, még ha csak egy picit is felejtette csak el a fiút, de megint úgy érezte, hogy fellángolt a szerelem...Következő alkalommal összejöttek, majd egy hónapig minden jól ment... Aztán a fiú időt kért, hogy elgondolkodjon...Három héten keresztül, szinte hozzá sem szólt a lányhoz akit ez nagyon megviselt... Három telje shétig nem tudott semmit se a fiúról, majd beszéltek...Akkor is azt, hogy nem érdemes ezt a kapcsolatot folytatni...Azóta a lány felejtett, de nem mindent... Az érzés megmaradt.. Mikor találkoznak, még mindig megvanaz a bizonyos "pillangó a hasban" érzés...Ránéz a fiúra..És visszaemlékezik arra az egy hónara, amit együtt töltöttek, és azon gondolkodik,hogy lesz-e folytatás, vagy csak egy barát marad abból akit szeret...

Mindazonáltal úgy érzem, hogy mindketten boldogok, mivel nagyon jó barátok lettek, sőt lelkitársak(vagy nemtudom minek nevezzem)...És nem is szeretnének elveszíteni egy igaz barátot sem... A lényeg, hogy ne szomorkodjunk a szerelem miatt, mert nem tudhatjuk,hogy mit hoz a jövő...

Pussz: Tünci

Szerintem ez mindennél többet mondd...

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok...

Müller Péter

Megint idézet...ööö....előre szólok NEM VAGYOK SZOMORÚ...

Örülj az életnek,mert annyi szép van benne.
Ha nem volna bánat,boldogság sem lenne.
Ha ma csalódtál,a holnapod szép lehet,
Ne dobd el álmaid,mi sok rosszat feledtet.
A fájdalom,mit éreztél,el fog egyszer múlni,
Ha szíved újra szeret,lángla fog majd gyúlni.
Akkor te leszel a világ legboldogabb embere,
Nem leszel szomorú,nem fog fájni semmi sem.
Úgy szereted Őt,ahogy csak ember szerethet,
Olyan szerelmet kapsz,mit sohasem felejtessz!

Hát igen...Valaki nekem azt mondta, hogy ne legyek szomorú pasi miatt... Mert még bármi lehet... Az élet megy tovább, de én kíváncsi vagyok a folytatásra(tudom hamar megöregszem...) de, belegondoltam,hogy mi lenne ha..? Vajon mi történne? És ahogyan ezt az ő szájából hallottam, az még jobban esett... Meeert, arra gondoltam, ami eddig történt, és ha lenne folytatás, mi lesz vagy lehetne...Hmm (mellékesen aki ebből nem jött volna rá, igen pasi van a dologba) De bennem van az a kis félsz, hogyha tényleg sikerül neki a külföldi munkalehetőség, akkor mi is lesz velem... Nem azt mondom hogy egyedül maradok, mert ottvannak a barátok, de Ő akkor is hiányozni fog, mert hozzá máshogy kötődöm... De ez még odébb van:) Szóval... Addig is várok, hátha...:)De a remény hal meg utoljára!:)

Legytek jók és vidámak:)

Pussz: Tünci

Az igaz barát olyan, akire mindig számíthatsz. Nem vág hátba, mindent elmondhatsz neki, nem él vele vissza... Akkor is veled van, amikor legszívesebben egyedül lennél és támogat, mert te vagy neki a legjobb barátja!! Nézz körül... Miért is fordulnál magadba, amikor van akinek elmondhatod? Szerintem semmi sem ér többet egy IGAZ BARÁTNÁL!! Még a szerelem sem... Meg kell becsülni! Néhány apró dolog megzavarhatja a barátságot, de ha már a bizalom nincs meg, mert elveszett, akkor az már nem az igazi barátság, mert már nem tud benned megbízni...

Minden éjjel, mikor álomba zuhansz, egy furcsa álom világba csöppensz, valahová ahol minden lehetséges... Lehet, hogy álmaidban Te vagy a legjobb tanuló, vagy egy sikeres ember...

Minden ember minden éjjel álmodik. De nem mindig emlékszik rá vissza, csak ha magából az álomból kel fel... Állítólag az álmaink a vágyainkat fejezik ki (van benne valami nem?). Mások szerint megálmodhatjuk a saját jövőnket is.. De lehet, hogy csak az agyunk így dolgozza fel az aznapi eseményeket. Nemt tudhatjuk, hogy miért is álmodunk... De mindig vannak olyan álmok, amiket nem szívesen felejtünk el:) Akad olyan is amit viszont gyorsan el akarunk felejteni, de nem megy.. Ennek kiváltója lehet akár egy horror film, vagy csak egy rossz élmény, vagy egy beszólás..

Na de hányan vannak azok akik elgondolkodnak ezeken az álmokon? Szerintem érdemes egy picit ráfeledkezni:D Nem tudom ki hogyan van ezzel, de én szeretek ilyen dolgokon gondolkodni...

"Akinek a szíve álmokkal van teli, lelki nyugalmat talál." - (Naoko Takeuchi)

„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...”
(Takács Péter: Szeretném)

Üdv: Tünci