Nem értem hogy miért olyan nehéz elfogadni a dolgokat... Egyik pillanatban még te vagy a legboldogabb... Jön egy rossz hír és már nem is tudod hogy ki vagy.... És (még ha nem is te vagy a hibás) próbálod magadra kenni a dolgokat.
Íme egy példa:
L:jaj nem miattad van...
S:nyugee nem miattad van...sztem miattam..
L:én rontottam el az egészet nem te..
S:senki se rontotta el...
Nagyjából lerövidítve ennyi...De miért van az hogy mindenki magát okolja? Nem azt mondom hogy kezdje most mindenki a másikat szidni..De ilyen az élet. Nem lehet mindig az amit mi akarunk... És ezt meg kell érteni.. De itt a baj. Ha már ezt se tudjuk elfogadni. Sajnos velem is ez történt. Két hónappal ezelőtt azt hittem hogy minden szép és jó lesz, aztán jött a pofára esés és azóta nem találom meg az igazi énemet. Azóta már mindenhogy láthattatok..padlón, vidáman, megint padlón és megint vidáman...
Néha már azon gondolkodsz hogy miért én vagyok én? Miért nem lehetek más? Mennyivel jobb lenne... Biztos szebb életem lenne... A céljaid elérésében csak Te állhatsz a magad útjába... Te tudod helyrehozni a hibáidat nem más...
De mindegy ezt a hibát már nem tudom helyrehozni.. Túl nagy hiba...
Csak annyit mondok hogy Bocsánat... Tudni fogja az illető hogy kiről szól...
